Németország méltán híres a gasztronómiájáról és természetesen a sörökről. Összesen körülbelül 1300 sörgyár működik az országban, némely sörök, csak helyileg megtalálhatóak, de számos fajta van, ami országszerte szerepel az itallapon.
A sörgyártás folyamata több ezer éves múlttal rendelkezik, már az ókorban készítették, igaz, akkor komló nélkül. Később a szerzetesek javítottak a főzési technikán, ők kezdték el használni az ízesítéshez a komlót és terjesztették el Nyugat-Európában ezt a trendet.
Napjainkban erőteljesen fejlődik a házi és a kisüzemi kézműves sörök kínálata. Bajorországban 1516-ban hoztak egy sörtisztasági törvényt, ami megszabta, hogy a sör csak és kizárólag maláta, komló, élesztő és víz hozzáadásával készülhet, adalékanyag nem kerülhet bele. A sör íze függ az élesztés módjától és a cefretartalomtól. Ha kevesebb a cefreanyag, kevés lesz a malátacukor, a fehérje és kisebb lesz a z alkoholtartalom. Az alsó erjesztésű élesztővel készült söröket 5-9°C-on, míg a felső erjesztésű söröket 10-25°C-on erjesztik.
Az alsó erjesztésű sörök közül, lager fajtájú a pilseni (cseh kötődésű) és a Märzen (hidegben raktározott fajta, a tél végén készült utolsó sör). További fajták a Helles (világos sör), a Festbier (egy ünnepi sör), az Export (egy tartós fajta), a Zoigl (házi sör), a Dunkles (sötét sör) vagy a Wzickelbier (szűretlen pincesör).
Felső erjesztésű sör a búzasör (fehérsör), alfaja a Berliner Weiße (egy enyhén savanyú sör). Az ale (magasabb hőm érsékletene készült), alfajai a keserű barna sör és a Kölsch (Kölnben főtt). A zabsör (zabmalátát tartalmaz), a porter (7-9%-os alkoholtartalmú), a rozssör (rozstartalommal), a Kősör ( forró kövekkel melegítik a cefrét, míg a cukor karamellé válik, ettől erősen füstös ízű), a Tönkölybúzasör és az Emmerbier ( hagyományos búzafajtából készült sör).
A legrégebbi módszer szerint készült sörök, élesztő hozzáadása nélkül készültek. Megvárták, hogy a spórák természetes úton bekerüljenek a sörbe. Ilyen fajták például a Gose, Kriek vagy a Gueuze.